Nagy Gábor rendelkező forgalmi szolgálattevő 45 éve dolgozik a MÁV-nál, a vasút mellett a másik nagy szenvedélye a horgászat. Ő nyerte a Pályavasúti Területi Igazgatóság Pécs által szervezett horgászversenyt május 25-én, amihez nemcsak a hatvan éves tapasztalat, de némi furfangra is szükség volt.
A Siófoki állomásfőnökségen rendelkező forgalmi szolgálattevőként dolgozik. Mikor kezdett a vasútnál?
Éppen 45 éve, 1979. július 2-án léptem be a MÁV-hoz, forgalmi szolgálattevőként kezdtem dolgozni Onga állomáson, a MÁV az az első munkahelyem.
Ha jól sejtem, tudatosan készült erre a pályára.
Így igaz, gyermekkori álmom vált ezzel valóra. Szikszón születtem, majd Miskolcon végeztem el az I. számú Vasútforgalmi és Kereskedelmi Iskolát. Forgalmi szolgálattevőként dolgoztam Felsőzsolcán és Hidasnémetiben is, és Budapesten a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézetben tanultam. Rendkívül sokat jelentett nekem mindig a vasút, emlékszem, amikor forgalmi szolgálattevőként először vettem fel a piros sapkát, majdnem elsírtam magam.
Hogyan került a Siófoki állomásfőnökségre?
Jelentős változás volt az életemben, hogy 1985-ben Szabadisóstón kaptunk szolgálati lakást, így családostul ideköltöztünk. Azóta itt dolgozom, jelenleg rendelkező forgalmi szolgálattevőként.
Mi az ami „megfogta” és itt tartotta a pályán?
Rendkívül változatos és felelősségteljes munka, nincs két egyforma nap. Minden napra jut valami probléma, valamilyen feladat, amit meg kell tudni oldani. Fontos a stressztűrő képesség, aki ezzel nincs megáldva, nem tudja ezt a feladatot ellátni. A siófoki állomáson rendkívül nagy a forgalom, sok a vonat, sok az utas, személy szerint 15 sorompót felügyelek.
Siófokon mindig is nagy volt a forgalom, leginkább idényben. Hogy látja, a tarifareform, az ország- és vármegyebérlet bevezetése lendített ezen?
Mindenképpen. Eddig leginkább hétvégente, és a szezonban érkezett ide illetve indult innen sok ember, de most szinte mindig. Nagyon jellemző lett a csoportos utazás is.
Beszéljünk a „másik hivatásáról”, a horgászatról, nemkülönben azért, mert május 25-én Ön lett a Pályavasúti Területi Igazgatóság Pécs által szervezett horgászverseny győztese. Mióta hódol ennek a szenvedélyének?
Körülbelül hatvan éve horgászom, még egészen gyermekként Borsodban jártam pecázni a nagyapámmal, és ez a szenvedély azóta is tart. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a lakásunkhoz közel található a Balaton, és általában a saját csónakomból horgászom. Leginkább süllőzni szeretek, de ponty és busa is a horogra akad. Fogtam már 25 kilós pontyot és 12 kilós harcsát is a Balatonban.
Akkor ezek szerint nem ment gyakorlat nélkül, illetve felkészületlenül a batéi horgászversenyre. Beszéljen egy kicsit a veresenyről.
Baté községben az 5,5 hektár vízfelületű tavat és környezetét nagyon rendben tartják tulajdonosaik, és szép számmal találhatók itt nagy testű halak is, így pontyok és amúrok, de a kárászállomány is kiváló. A pályavasúti terület minden szakmája képviseltette magát a megmérettetésen, összesen 20 horgász regisztrált a versenyre, Siófokról hatan jelentkeztünk. Már a sorsoláskor ajándékot kaptak a résztvevők, a 10 órakor kezdődő és 15 órakor véget érő verseny két 10 fős szektorra oszlott. Többen érkeztek családdal, a szép időben igazi majális hangulat alakult ki a tó partján.
A Horgász a pácban című nagysikerű francia filmben a főhős csak dobbantott a lábával, és már akadtak is a horogra a nagyobbnál nagyobb halak. Gondolom ide azért más kellett.
Igen, talán azzal sikerült megnyernem a versenyt, hogy megpróbáltam egy kicsit a hal eszével gondolkodni. A tó nagyon keskeny volt, alig száz méter széles, és mivel sokan voltunk az egyik partján, arra gondoltam, hogy a nagy zaj miatt a halak áttértek a tulsó partra, és így is lett. Először úszóval próbálkoztam, de nem fogtam semmit. Utána fenekezésre váltottam, de a szabályok szerint komolyabb súlyt nem lehetett használni. Szerencsére az önetető méretét nem korlátozták a szervezők, így azt jól megtömtem, ezzel sikerült majdnem a túlpartra hajítanom a csalit.
És aztán jöttek a nagyobbnál nagyobb halak, amivel megnyerte a versenyt, sőt Öné volt a legtöbb, és a legnagyobb zsákmány is.
Dobogóra csak 20 kilogrammnál több hal kifogásával lehetett kerülni, nekem összességében 31,935 kilónyi halat sikerült kifognom, illetve a versenyen a legnagyobb példányt is, egy 5,94 kilogrammos pontyot.
Na és az egyetlen kifogott Koi pontyot, az aranyhalat. Emiatt ugratták is a versenytársai.
Többen kérdezték, hogy mi volt a három kívánságom, mielőtt visszaengedtem a négy kilós aranyhalat. Az egyik az volt, hogy „Küldd az Öregapádat!”, és így is történt, mert nem sokkal később kifogtam a legnagyobb halat.
