A vasút olyan hivatás, amelyet 10-től 70 éves korig akár egy egész életen keresztül is lehet űzni
Dübörög a nyár és vele együtt a főszezon. Az új tarifarendszernek köszönhetően egyre többen választják a közösségi közlekedést, ami nemcsak a járműállomány, hanem humán erőforrás tekintetében is fokozott felkészültséget igényel a vasúttársaságtól. Az elmúlt évek hagyományaihoz hűen 2024-ben is 350 diáksegítő derekas helytállásának köszönhető az utasforgalom gördülékenysége. Az ő hangjukat hallhatjuk a fedélzeten, ők segítik fel a kerékpárokat vagy a nehezebb csomagokat és hozzájuk fordulhatunk kérdés esetén. Sok utas már ismerősként köszönti őket. Tanulmányaik mellett sokan közülük rendszeres visszajárók, azonban újoncok is akadnak, akik egy összetartó, befogadó közegbe csöppennek. Három diáksegítő kollégát kérdeztünk arról, hogy esett választásuk a vasútra, milyen tapasztalataik vannak és milyen elképzelésekkel indulnak neki a nagybetűs életnek.
Jókay Marcell (17 éves) újoncként csöppent a közlekedési szakmába, amiért rajong. 2023 októberében, a győri vonal felújításakor csatlakozott a vasúthoz. Kelenföldön teljesít szolgálatot, lelkesen segédkezik a jegyautomatáknál, részt vesz az állomási utastájékoztatásban, máskor pedig a kerékpáros utasok számíthatnak rá a le- és felszállásnál. A sokrétű feladatok közül az utastájékoztatást végzi a legszívesebben.
Lőrinc Gergely (19 éves) régi motorosnak számít. 2021 nyara óta ez lesz a negyedik főszezon, amit a vasútnál tölt. Tavaly augusztus óta az Utasellátónál teljesít szolgálatot, de ezt megelőzően állomási információs és kerékpáros segítői feladatokat is végzett.
Erbele Dávid (18 éves) szintén a tapasztalt kollégák közé sorolható, aki 2022 nyarán debütált Balatonfüreden , ahol állomáson információszolgáltatási és kerékpáros segítői feladatokat látott el. Jelenleg a Balaton IC-ken az Utasellátó csapatát erősíti.
Nagyon széles a diákoknak szóló munkalehetőségek skálája, te miért pont a vasutat választottad?
J. M: A nagyszüleim a Gyermekvasút környékén laktak, így sokat jártunk arra. Nagyon megszerettem a vasutat, szabadidőmben is vonatokat fotózok. Számomra egyértelmű volt, hogy itt keresek diákmunkát. El tudnám képzelni magam a jövőben is vasutasként, főként a szolgáltatásfejlesztés, kommunikáció vagy menetrendtervezés érdekel.
L. G: Már egész kiskoromban megcsapott a mozdonyfüstje, és már akkor tudtam, hogy gyerekvasutas akarok lenni. 2016 és 2020 között ki is próbáltam. Most érettségizem, először egyetemre szeretnék menni, de hosszú távon a mozdonyvezetéssel kacérkodom.
E. D: Nálam is egész kicsiként alakult ki ez a rajongás, hiszen a legszívesebben a vasútállomásra jártam a játszóterek helyett. A töretlen lelkesedés azóta is tart. A vasút előtt egy nyári szezont vendéglátóztam, és ezt a tapasztalatot is kamatoztatom az Utasellátóban.
Hogy érzed, miben fejlődtél a vasútnál?
J. M: Leginkább a nyelvtudást említeném. Előtte is jó voltam angolból, de Kelenföldön sok a turista, és társalgási szinten is nagyon sokat fejlődtem, ami az előre hozott érettségiben rengeteget segített. Bár a menetrendeket előtte is tudtam, de most már naprakészek mindig a vasúttal kapcsolatos információim, és ezáltal sokkal gördülékenyebb az utastájékoztatás.
L. G: Ehhez a munkához nagyon spk türelem kell. A nyelvi készségek fejlődését én is kiemelném, itt tanultam meg magabiztosan beszélni angolul, sőt amikor kitört az ukrán háború, a Keletiben még egy kis ukrántudást is felszedtem. Ha valaki érdeklődik a vasút iránt, az nagyon sok mindenbe beleát. Úgy érzem, magabiztosságra, nagyobb önbizalomra, jobb kiállásra tettem szert a diákmunkának köszönhetően.
E.D: Kiemelném a problémamegoldó és a kommunikációs készség fejlődését. Én vasutas középiskolában tanulok, és nagyon jó, hogy az elméletoi oktatás mellett a gyakorlatban is belelátok a vasút mindennapjaiba.
Mi a legnagyobb kihívás és mit szeretsz a legjobban ebben a szakmában?
J.M: A haváriahelyzetek vagy vágányzárak mindig nagy kihívást jelentenek, és 100%-os odafigyelést igényelnek. Ott kell legyenek a friss információk a fejedben, hogy gördülékeny legyen az utastájékoztatás. Konkrét esetként talán az egyes vonalat említeném, ami nagyon komplex feladat volt, és mindenki nagyon jól teljesített. Mindig lelkesen megyek dolgozni. Sokan mondták, hogy a lelkesedés el fog múlni, és ugyan én még nem dolgoztam nyári szezonban, de a lelkesedés még nem múlt el, és remélem, meg is marad.
L.G: A nyári haváriahelyzetek sose egyszerűek, hiszen elképesztően sok utast kell jó irányba terelni. Talán mindeddig a győri vágányzár első napja volt a legizgalmasabb pillanat, amikor Kelenföldön teljesítettem szolgálatot, és bár még nálunk is káosz volt, azonban mindenkit el kellett igazítani. Nem minden nap történik ilyen, de úgy érzem, sikerült úgy együttműködni, hogy a maximumot hoztuk ki belőle. Engem nem tör le, ha száz utasból 99 ember rosszkedvű, de észreveszem azt az egyet, aki mosolyog. És ha csak egy ideges utas is hálásan távozik, az feldobja a napom.
E.D: Nekem az angol jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanis mindig is németet tanultam. Az utastájékoztatásnál, azonban szükség van az angolra, amivel kezdek már megbirkózni. Nagyon szeretem ebben a munkában az utazást, hogy Magyarország legszebb vidékeit járhatjuk be. Szeretek segíteni az utasoknak, szeretem a hangos utastájékoztatást, szeretem azt, hogy a vasút közelében dolgozhatok.
Ajánlanád-e barátaidnak, ha igen, miért?
L.G: Igen, jó szívvel, nekem jött ide ismerősöm az ajánlásom alapján. Sok mindenben lehet itt fejlődni, és külső szemlélőnek is érdekes lehet belelátni, hogy egy-egy eseménynek mi a tényleges háttere. Ha valaki olyan munkát keres, ahol jó a csapat, itt egy feltétel van: a feladatot végezze el becsülettel. Ha ez a műfaj valakit érdekel, akkor a vasút olyan hivatás, amit 10-től 70 éves korig akár egy egész életen keresztül is lehet űzni. A diákmunka csak egy átmeneti fázis, azt megelőzően el lehet kezdeni a gyermekvasúton, később pedig főállásban lehet elhelyezkedni a vasúttársaságnál.
J.M: Inkább azoknak ajánlanám, akiket érdekel a vasút, és nagy előny, a gyerekvasutas előélet.
E.D: Ezeken felül azoknak is tudom ajánlani, akiknek nincs leehetőségük arra, hogy eljussanak Balatonra. Jó a munkabeosztás, jut mellette idő kikapcsolódásra, a tanulmányokra, aki szeret utazni, szereti ezt az életérzést, szereti a vasutat mindenképp érdemes kipróbálnia. De meggyőződésem, hogy közben is meg lehet szeretni ezt a közeget.