A James Caird indulása az Elefánt-szigetről (Fotó: Frank Hurley)
Mlecsenkov András könyvajánlója
Shackleton őrnagy földrajzi felfedezőből lett a vezetéselmélet fontos szereplője. Ráadásul úgy vált azzá, hogy – amennyiben megtehette volna – aligha választja a hírnév megszerzésének ezt a rögös útját. Sőt, igazából nem is sejtette, hogy a huszadik században lesznek olyan tudományok, mint a vezetéselmélet vagy a válságmenedzsment, amelyek leporolják a történetéről szóló korabeli híradásokat és példaként állítják őt a ma vezetői elé.
Gyermekkorom óta nagyon szeretem az útleírásokat, amelyek segítségével képzeletben bejárhatom idegen vidékek vadregényes tájait. Nagyon örültem, amikor megismertem Shackleton őrnagy történetét, aki földrajzi felfedezőből lett a vezetéselmélet fontos szereplője. Ernest Shackleton ugyanis nem menedzsment guru, aki egymás után adta ki bölcsességekkel teli tanácsadó könyveit, és aki számára nem a publikációk, említések száma jelentette a sikert, hanem vérbeli Antarktisz-kutató volt: négy alkalommal látogatott a jég birodalmába.
1874-ban született, Írországban. Tengerészkadétként kezdte pályafutását. Szolgált bálnavadász hajón, kereskedelmi járaton és kipróbálta magát a haditengerészetnél is. Ne feledjük: a kor felfedezői, kalandorai igazi hősöknek, sztároknak számítottak, nem csoda, hogy Shackleton érdeklődése is erre fordult. Ha csak a híres sarkkutatókat említjük, Scott, Amundsen, Peary kortársa volt, a hősi időszak legnagyobbjaival vette fel a versenyt. 1909-ben, 123 állomásos európai élménybeszámoló turnéra indult, 1910-ben Budapesten is tartott előadást.
A földrajzi felfedezésekről, kalandokról a Wikipedia oldalon lehet tájékozódni.
Hogyan vált Sir Ernest Shackleton, földrajzi felfedezőből a vezetéselmélet fontos szereplőjévé?
Az akkor már sikeres, kutatásai eredményeként lovagi címmel is büszkélkedő Shackleton, 1914-ben útnak indult az „Endurance” fedélzetén a következő hajóútjára. 1915. január 19-én a hajót – 100 kilométerre a tervezett partraszállástól – körbe vette, majd összeroppantotta a jég. A 28 utazó hónapokig jégtáblákon élt, majd amikor azok széttöredeztek, mentőcsónakokon menekültek, végül 1916 áprilisában 497 nap után szilárd talajra léptek az Elefánt szigeteken. Készleteik vészesen apadtak és a legközelebbi település 1500 kilométerre volt. Shackleton ebben az időszakban vált legendás vezetővé. Amellett, hogy szigorúan, pontosan irányította a csapat életét, nagy figyelmet fordított társai mentális állapotára. Igyekezett elkerülni az elkeseredés, depresszió kialakulását. A legnagyobb bajban is humoros volt, szellemi vetélkedőket, kulturális esteket, focimeccset szervezett a jégtáblán. Gondosan ápolta a betegeket, feladatokat adott mindenkinek. Igyekezett példát mutatni társainak.
Végül, több mint két év elteltével – azt hiszem, erre joggal mondják azt: „csodával határos módon” – mind a 28 társa épen került ki a kalandból.
A XX. század közepén kezdtek foglalkozni emlékezetével, példájával, azóta vált a menedzsment irodalom részévé. 2001-ben jelent meg a legnagyobb sikert elérő kötet: Margot Morrell - Stephanie Capparell: A Shackleton-modell (Déli-sarki expedíció mint vezetéselmélet) HVG kiadó
Munkásságáról több könyv, rengeteg cikk, játékfilm, dokumentumfilm született. Érdemes utánajárni!
A James Caird indulása az Elefánt-szigetről (Fotó: Frank Hurley)
Sir Ernest Shackleton, a „Főnök” aki nem érte el célját és csak 28 embert vezetett, társai mégis azt mondták róla: ő volt a legnagyszerűbb vezető, aki valaha élt a Földön. 1922-ben egy felfedező út során szívinfarktusban hunyt el. Sok-sok kaland sűrűsödött 47 évébe.
További írások Shackletonról:
Minden idők leg(el)ismertebb sikertelen és eredménytelen vezetője
A Shackleton-modell és a krízistanácsadás
A shackleton-modell - Déli-sarki expedíció mint vezetéselmélet
Shackleton's ship Endurance discovered after more than 100 years at the bottom of the sea
Remastered Film Footage of Ernest Shackleton's Endurance Expedition
Könyvajánló sorozatunkat folytatjuk!
a Támogatlak program csapata