A Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány székhelyén egy lelkes csapat készül a Szegedi Gazdasági Vasút (SZGV) elindulásának – 2027.február elseje – 100. évfordulójára. A felkészülés részeként az egykor a kisvasúton dolgozó vasutasokat is fölkutatták. Ennek egyik fontos állomásaként jutottak el Németh Istvánné Szabó Ilonához, aki a szegedi kisvasút első női kalauza volt. Ilonka nénivel az alapítvány kuratóriumi titkára, Nagy József, valamint az SZGV-s csapat tagjai közül Papp János nyugalmazott gépészeti osztályvezetője készített interjút. Az eddig talán hétköznapinak tűnő történetben az a különlegesség, hogy Ilonka néni 2024. augusztus 3-án töltötte be 100. életévét! Ennek ellenére a közel másfél órás beszélgetésen Ilonka néni korát meghazudtoló szellemi frissességgel nyilatkozott a kérdezőknek.
A Szeged-Alsótanyán, Nagyszéksóson élő fiatal leány egy Termelőszövetkezetben (Tsz) dolgozott, de tovább szeretett volna lépni, ezért Röszke állomásfőnökénél érdeklődött a MÁV-nál betölthető munkalehetőségekről. 1951. június 9-re hívták be a MÁV Igazgatóságra, ahol felvételt nyert a Szegeden induló női jegyvizsgáló tanfolyamra. A MÁV Nevelőotthonban tartott - a nyári iskolaszünet idejére időzített - tanfolyamot szeptemberre sikeresen befejezte. A felügyelet alatti munkavégzést nagyvasúton teljesítette, majd néhány szolgálat után a vezénylőtiszt a kisvasútra osztotta be, ahol Ő lett az első női jegyvizsgáló!
A Tsz-ben keresett 80 fillér napszámmal szemben első havi fizetése 110 forint volt. Akkor 24 órás volt a szolgálat, így éjszaka a vonalak végállomásain lévő laktanyaszobában pihentek, ha nem kellett tehervonattal is még 1-1 fordulót tenni. Abban az időben építették a Jugoszláv határ mentén az úgynevezett védelmi vonal bunkereit, így gyakran vonatkísérői feladatot teljesített tehervonatoknál is. Az utazóközönség hamar megszerette a fiatal kalauznőt, aki soha nem kivételezett sem a városi, sem a tanyai utazókkal. Így hamar megkapta a „mérges kalauznéni” becenevet utasaitól.
Ilonka néni 1953. október 3-án kötött házasságot Németh Istvánnal, aki később – a vasúti pályát választva – Szeged Fűtőházfőnökségnél Németh III. István néven 1981-ig segédkezelőként dolgozott. A jelenleg Szegeden élő kalauznő életútjának többi, érdekfeszítő fejezete a 2026-ban megjelenő – a kisvasút történetét részletesen feldolgozó – könyvben lesz olvasható!
Isten éltesse Ilonka nénit és kívánjuk, hogy egészségben érje meg a kisvasúti jubileumot, de a könyv megjelenését is.
