Ismét sikert aratott Japánban a MÁV Szimfonikus Zenekar

interjú Rólunk

2024.08.07 15:35
szerző: Putsay Gábor

A MÁV Szimfonikus Zenekar a legutóbbi, 2019-es nagy sikerű japán turnéja után idén június 17-től július 7-ig újra a „felkelő nap országának” nagyvárosaiban vendégszerepelt, Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével. A 13 koncertből álló turnén 12 városban lépett fel a zenekar, és kivétel nélkül minden helyszínen óriási sikert aratott. A turnéról és a tapasztalatokról Lendvai Györggyel, a Szimfonikusok igazgatójával beszéltettünk.

 

Mennyire ismert a japán zenekedvelők körében a magyar klasszikus zene és Magyarország?

Japánban nagyon népszerű az európai klasszikus zene, másrészt nagyon jók a feltételek, megadnak mindent, hogy a zenekedvelők a lehető legjobb körülmények között vehessenek részt egy-egy koncerten. Tulajdonképpen minden 150-200 ezer lélekszámú város rendelkezik koncertteremmel. Ha Japánba érkezik egy európai zenekar, azt érdeklődéssel várja a közönség. A szigetországban a kórusmuzsika és a Kodály-módszer a legismertebb, Magyarország neve a japán zenekedvelők körében leginkább utóbbival fonódott össze. Kobayashi Ken-Ichiro mesterrel ez már a harmadik turnéja volt a zenekarnak a „felkelő nap országában”, és büszkék vagyunk arra, hogy hazánktól ennyire távol, erre a piacra is sikerült bekerülnünk.

A hírek szerint ez a turné is nagyon sikeres volt. Mennyire fogadták el a zenekart?

Kobayashi nagyon ismert és kedvelt művész Japánban, így már a koncertek előtt is jelentős volt az érdeklődés. A mester rendkívül személyessé tudja tenni az előadásokat, hiszen minden hangversenyen előtt beszél a közönséghez, bemutatja a zenakart, hangsúlyozva, hogy a MÁV Szimfonikusok egy állami vasúttársaság zenekara. A közönség pedig „ámul és bámul”, hogy Magyarország egy olyan zenei nagyhatalom, ahol még a vasút is saját zenekarral rendelkezik. A hetventagú zenekar ezen a turnén is kitett magáért, mind a 13 koncertünk óriási siker volt. Végig profi volt a szervezés és nagyon kedves a fogadtatás. A hangversenyek végén kivétel nélkül minden helyszínen viharos állótapssal köszönte meg a közönség a koncertet, és csak egy-egy ráadás után engedte útjára a zenekart.

Milyenek voltak a termek, ahol felléptek?

Rendkívül jól karbantartottak, annak ellenére, hogy egy részük 25-30 éves. Ezek a létesítmények multifunkcionálisak, színházként is tudnak működni, emellett mobil hangvető rendszerrel rendelkeznek. Olyan méretű színpadot állítottak elő a szervezők, amilyeneket kértünk. A turné minden koncertjén a maximumot nyújtotta a zenekar, de a legnagyobb izgalommal a tokiói Suntory Hallban lévő hangversenyre készültek, hiszen itt világhírű művészek lépnek fel, és a közönség a legmagasabb minőséget várja. Ez egy kétezer fős terem, kiváló az akusztikája. Másrészt ide irányul a legnagyobb figyelem. Előttünk londoni, utánunk bécsi zenekar lépett fel, az itteni előadások érdeklik leginkább a sajtót, és ezeket a koncerteket követik a kritikusok kiemelt figyelemmel.

Önöknek hogy sikerült ez a fellépés?

Kobayashi mesterrel itt adta elő először a zenekar a turnén Csajkovszkij IV. szimfóniáját. A nyitóelődadás itt is, mint minden helyszínen Rossini, A sevillai borbély című operájának nyitánya volt, ezt követte Liszt Ferenc I. zongoraversenye. Az előadást Masaya Kamei zongoraművész, a turné szólistája tette még emlékezetesebbé. A hangverseny jelentőségét az is emelte, hogy a teltházas koncertterem közönségét Aulner-Bálint Anna, Magyarország tokiói nagykövete köszöntötte. Lenyűgöző volt Kobayashi Ken-Ichiro vezénylése, és az is igazolta a kirobbanó sikert, hogy ráadás nélkül nem engedte el a zenekart a Suntory Hall közönsége sem. Brahms 5. magyar tánca után újabb fergeteges, hosszú percekig tartó taps volt az elismerés. Ugyanakkor nem véletlenül kezdődött a hangversenyünk minden helyszínen a Sevillai borbély nyitányával. Ötven évvel ezelőtt, 1974-ben a Magyar Televízió által rendezett I. Nemzetközi Karmesterverseny első fordulójában Kobayashi a MÁV Szimfonikus Zenekar élén ezt a művet vezényelte. A versenyt a japán karmester megnyerte, tulajdonképpen innen indult a nemzetközi karrierje.

Mindenhol teltház fogadta a zenakart?

A 13 koncertből álló turnén 12 városban lépett fel a zenekar, az érdeklődő közönség mindenütt megtöltötte a pazar hangversenytermeket, mindössze Kanazavában, az idén január 1-jén erős földrengéssel sújtott városban voltak valamivel kevesebben. Itt a szervezők előre jelezték, hogy nem lesz teltház, mivel az emberek még félnek olyan zárt helyre menni, ahol sokan vannak. A mester nagyon kedves szavakkal adta át jókívánságait az itt élőknek. Rendkívül kedves gesztus volt minden helyszínen amikor Kobayashi néhány olyan szóval ismertette meg a közönséget, amelyek ugyanazt jelentik japánul, mint magyarul. Ilyen például a „hattyú”.

Melyek voltak még nagyon emlékezetes élmények?

Az első koncert, június 20-án Tokióban, a TOIN Gakuen High Scool koncerttermében volt. Ez egy hatalmas oktatási centrum, csodálatos zöld környezetben: általános iskola, gimnázium és egyetem. A MÁV Szimfonikusok hangversenyén 1400 zenét, művészeteket tanuló diák vett részt 100 öregdiákkal együtt. A mester mesélt nekik az elhangzó művekről és pár kedves magyar szót itt is megtanított nekik. Kobayashi Ken-Ichiro szülővárosában, Iwakiban is volt koncert, a program szerint a második, ahol a csellószólam zenészei a próba végén közös énekléssel lepték meg a mestert és feleségét. A különleges, számukra kedves ajándékot, Kodály Zoltán Esti dalát és A csitári hegyek alatt című népdalt meghatódva fogadták. A koncert közönsége pedig nagyon nagy szeretettel és üdvözlő molinókkal, álló tapssal ünnepelte a karmestert és a MÁV Szimfonikus Zenekart. A csupa ízletes narancsról és mandarinról híres Matsuyamában Mario Košík szlovák karmester vezényelte a zenekart, aki gyakran dolgozik Japánban. A turné alatt összesen háromszor, három különböző városban dirigálta a MÁV Szimfonikusokat, nagy sikerrel. Az általa vezényelt műsor más volt, mint Kobayashi Ken-Ichiroval, de Brahms és Liszt csodás művei elkápráztatták a közönséget.

Mennyire volt fárasztó ez a három hét?

Nyilván 13 koncert nem kevés, de úgy vettem észre, hogy ez nem terhelte meg a zenekart, hiszen kiszakadtunk az általános, itthon megszokott napi rutinból. Általában minden nap három-négy órát utaztunk, de ezt nagyon jó körülmények között tehettük meg, a japán vidék pedig csodálatos. A háromhetes turné felejthetetlen élményei közé tartoztak a gyönyörű tájak, a Fuji látványa, a hagyományos japán építészeti csodák, a modern városok impozáns épületei, a segítőkész, udvarias kiszolgálás és vendéglátás, valamint az a tisztaság, ami az egész országban jellemző, legalábbis ahol mi jártunk.

Milyennek találta a japán vasutat? Valóban olyan jó a japán gyorsvasút, mint amilyen a híre?

A vasútról ugyanaz a benyomásom alakult ki, mint magáról az országról, elképesztően nagy a rend, a szervezettség és a tisztaság. Mindegyik nagysebességű vonalon különböző típusú szerelvények közlekednek 270-320 kilométeres sebességgel, kényelmesek és rendkívül pontosak. Ugyanez jellemző az általános vonalakra és az autóbuszközlekedésre is. A gyorsvasút végállomásán a takarítószemélyzetnek hét perc áll rendelkezésére, hogy felkészítse a szerelvényt a visszaútra, ennyi idő alatt is tökéletes munkát végeznek. A takarítás azzal kezdődik és végződik, hogy meghajolnak az utasok és a vonat előtt, egyrészt köszöntik az utasokat és megköszönik, hogy van munkájuk. A menetiránnyal szembe fordítják az összes ülést, kicserélik a fejtámlák fedőjét, megtisztítják a karfákat, az üléseket és belülről az ablakokat is. A munkájukat viszont megkönnyíti, hogy nincs hulladék a vonaton, a sajátjukat az utasok maguk összegyűjtik, mielőtt leszállnak. Japánban, mint ahogy a vasúton is, rendkívül magas szintű az automatizáltság, sok a gép, ugyanakkor nem mellőzik az élő munkaerőt sem.

Mi az, ami leginkább megragadta a szigetországban?

Leginkább az, hogy a rohanó hétköznapok ellenére mindennek megadják a módját. A koncertek előtt például egy órával megnyitják a nézőtéri ajtókat, háromnegyed órával a kezdés előtt megtelik a nézőtér nyolcvan százaléka. Elolvassák az emberek a műsorfüzetet, amelyekben ismertetőt találnak a művekről, a közreműködő zenekarról, karmesterről, szólistáról. Egyszerűen rákészülnek az előadásra. A turnénk sikerét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az utolsó koncertünkön, Oszakában, a japán szervező partnerünk Kobayashi mesterrel azzal búcsúzott a zenekarunktól, hogy szeretnék két év múlva megismételni a hangversenysorozatot. Ez a legnagyobb elismerés számunkra, és nagy örömmel térünk vissza 2026-ban Japánba.