A karácsonyi szaloncukor története

 

z

 

A mindenki által kedvelt szaloncukor a karácsony elválaszthatatlan

része, napjainkban számtalan ízben kapható, minden ízlést kielégítve.

Egy dologban azonban mindegyik fajta megegyezik, a karácsonyfára.

mind felaggatható. Emlékeznek arra, amikor gyermekkorunkban szépen,

óvatosan visszahajtogattuk a papírt, hogy ne lehessen észrevenni a

hiányzó édességet? De honnan is ered ez a finomság?

 

Az bizonyos, hogy a szaloncukor őse a fondant cukor, erről már a

14. században vannak francia feljegyzések. A fondant cukrot, ami túltelített

cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza, Egyesek

úgy gondolják, Franciaországból a német bevándorló cukorműves mesterek

közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra,

majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák

csillogó díszévé is. Mások szerint már a török édességkészítők is készítettek

hazánkban fondantszerű termékeket, aminek az ízét aszalt

gyümölcsökkel tették gazdagabbá.

Az biztos, hogy hazánkban a reformkor idejében a polgári és főúri

házak fogadószobáit francia mintára szalonnak nevezték, ahol kis

cukorkás tálakat helyeztek el a vendégek fogadására. A karácsonyfát

is itt állították fel, amelyre aztán ez a finom csemege díszként került

fel. Nevét innen kaphatta a szaloncukor. A Magyar Kereskedelmi és

Vendéglátóipari Múzeumban (Budapest III. kerület, Korona tér 1.)

láthatunk régi színes szaloncukor csomagoló papírokat, egy

úgynevezett ricselőgépet is. Ezzel a szerkezettel rojtozták a

szaloncukor papírját annak idején.

Magyarországon a szaloncukrot kezdetben kézzel készítették,

majd a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő

gépek, amelyek Stühmer Frigyes cukrászmester által alapított,

első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották

a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda részére. Így a

szaloncukor gépi készítése hazánkban Gerbeaud Emil és

Stühmer Frigyes nevéhez köthető. Kugler Géza 1891-ben

megjelent házi cukrászatról írt könyvében 17 féle szaloncukor

receptet írt le. A két világháború között már 70 féle

szaloncukrot lehetett kapni, 30 féle különböző csomagolásban.