Feketéné Fekécs Gabriella közel 35 éve kollégánk: vonat fel- és átvevőként kezdett a Nógrád megyei Kisterenyén, ma a MÁV SZK raktárgazdálkodója Ferencvárosban. A kettő közötti kanyargós úton dolgozott többek közt a MÁV-ban, a MÁV Cargoban és a MÁV-START-ban, Hatvanban, Somoskőújfalun, a Keleti és a Déli pályaudvaron, személy-, áru- és számadó pénztárosként, tisztítási átvevőként és anyaggazdálkodóként is. Fel tudod idézni az első MÁV-os napodat? Milyen volt?
1990. május 2-án kezdtem a MÁV-nál vonat fel- és átvevőként – a dátumra pontosan emlékszem, viszont a napra sajnos már nem igazán. Azt tudom, hogy rengeteg helyre kellett elmennem a felkörözés miatt, és 24 évesen eléggé meg voltam szeppenve az új környezetben.
Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a munkád során?
A tiszti tanfolyam, amit 1998 és 2000 között végeztem el: két kisgyerek mellett tanultam és ingáztam Kisterenyéről Budapestre a négyes túr mellett. A tanfolyamot ennek ellenére nagyon komolyan vettem, kiváló bizonyítvánnyal szerettem volna elvégezni. Volt olyan, hogy vizsgán a biztos négyes helyett kérdéseket kértem az ötösért (és ötöst is kaptam).
Melyik volt a legemlékezetesebb MÁV-os napod?
Egyértelműen 2000-ben a Tisztavatás. Szép megkoronázása volt az előtte lévő nehezebb időszaknak, ráadásul akkor először rendezték a frissen megnyitott Vasúttörténi Parkban. Készítettünk tablót, volt állófogadás, egyszóval emlékezetes volt.
Ki a legnagyobb példaképed a Csoportban?
Három is van, akiket bármikor felhívhatok és mindig segítenek nekem. ABC-sorrendben mondom, mert nem tudok különbséget tenni köztük: Borhi Judit, Vizdákné Varga Katalin és Zimanné Illés Györgyi. Mindig is végtelenül kedvesek voltak velem.
Foglalkozol a vasúttal munkán kívül? Volt hozzá kapcsolódásod, mielőtt itt kezdtél el dolgozni?
Abszolút van, ha körbenézek a lakásban kis túlzással mindenhol vonatokat látok: a férjem 40 évig volt mozdonyvezető, ez az otthoni modellvasút kollekciónkon is meglátszik. Ezen túl a családban mindig is rengeteg volt a vasutas, a kisebbik fiam is ebbe az irányba mozdult el.
Milyen más területen próbálnád ki magad a Csoportnál?
Ott, ami a következő lépcső nekem: nyugdíjas! Komolyra fordítva a szót: személypénztáros már voltam régebben és azt nagyon szerettem, szívesen kipróbálnám újra.
Mi volt a legemlékezetesebb, amit „kívülállók”mondtak a munkád kapcsán?
Nem nagyon emlékszem ilyenre, a családban és az ismerősi körben is sok a „vasutas”, szóval nem sok „kívülállóval” van kapcsolatom.
Hogyan töltődsz fel munkán kívül? Mi kapcsol ki téged?
Nemrég találtam rá a horgolásra, mostanában ezzel töltöm a szabadidőmet és úgy tűnik, ez még egy ideig így is lesz: a három unokám már nagyjából tíz évre elég rendelést adott le színes polipoktól Harry Potterig.
Mi lennél, ha jármű lennél?
Személyszállító kocsi lennék a Gyermekvasúton, hogy láthassam az utazók és az ott dolgozó gyerekek lelkesedését és mosolyát minden nap, a gyönyörű környezetről nem is beszélve.
Ha egy napra belebújhatnál egy fiktív karakter bőrébe, ki lenne az és miért?
Legszívesebben vadló lennék, szóval mondjuk legyen Szilaj, a vad völgy paripája. Irigylem a szabadságát és a természetközeli életét.
Új rovatunkban munkatársainknak tesszük fel ugyanazokat a kérdéseket. Ha szívesen szerepelnél vagy olvasnál valakiről, ne habozz megkeresni minket az ujsag@mav.hu e-mail címen.